Csak két embernek szólj

Olvasási idő: 6 perc

Gombamód szaporodnak az olyan világmeóváltó ötletek, amik valamilyen csodaszert kínálnak minden emberi nyavalyára és közben még meg is lehet velük gazdagodni. Tökélyre csiszolt előadásokon vagy akár egyéni személyes konzultáció keretein belül vázolják fel a termék, illetve szolgáltatás lenyűgöző pozitív hatásait.

Van aki még mindig képes ugyan annak a sablonszövegnek bedőlni újra és újra. A lényeg általában ugyan az. Van egy túlárazott és ok nélkül túlértékelt hatású valamilyen, általában az egészségre állítólag jótékonyan ható termékpaletta, amit kötelezően meg kell venni, ha be akarsz szállni az üzletbe. Aztán jön a szokásos duma, csak kettő embernek kell szólni, mert ha ők is mind szólnak két-két embernek majd így tovább, heteken belül már tucatnyi ember tartozik alád. Ekkor pedig már csak várnod kell. A rendszer ezután elintéz neked mindent és dől a pénz, mindenki boldog és egészséges.

A fenéket! Kinőttünk már a tündérmesék korából. Csodaszerek nem léteznek és milliomos sem lehet mindenki.

Ha egy idegen vagy akár egy ismerős bármi hasonlóval keres fel bennünket, jobb kétszer is átgondolni a hallottakat. Mindig gondolkodj duplán, mielőtt beleugrál egy hihetetlen nagy durranásnak tűnő üzletbe, mert könnyen lehet, tényleg túl szép, hogy igaz legyen.

Mire a hatalmas felár?

No de ám, ezek a termékek gyakran olyan szinten vannak túlárazva, hogy ugyan azokkal a hatóanyagokkal rendelkező készítmények töredék, sokszor tized vagy akár huszad áron megvásárolhatóak bármelyik bionatúrában.

Csak ezekhez nem jár esti mese és flancos katalógus. Ami lássuk be van, akinek többet jelent, mint a termék. Ugyanis ha szépeket mondanak neki és elhitetik vele, hogy ő egy kiváló termékkel lett gazdagabb, nem pedig az árával szegényebb, akkor fontosnak érzi magát tőle.

A sznobok játszótere ez

Akik csupán az emberi hiúságból vagy csőlátású butaságból adódóan képesek megvenni egy a pár ezer forintosnál semmiben sem többet nyújtó terméket sok tízezer forintért. Ezt pedig kizárólag azért, hogy eldicsekedhessenek a többi egy gondolatú ismerősüknek, hogy ők bizony naponta többet költenek arckrémre, mint más egész hónapban az összes kozmetikumára együttvéve. Csak azt nem veszik észre, hogy a termék árából nagyjából 90-95% a hálózatban beregisztrált embereknél köt ki és nem azért olyan drága a termék mert jobb lenne bármely bevásárló központba vagy drogériába beszerezhető társánál, hanem azért mert valamiből Bora Bora-ra kell menni nyaralni a hálózat tetején csücsülőknek.

Rendszeresen keresnek meg ismerőseim hasonló és nagyon hasonló lehetőségekkel, hogy van egy csodákra képes terméke, ráadásul még meg is lehet belőle gazdagodni. Mondanom sem kell, hogy ezek az ismerősök rendere még 1-2 évvel később is ugyan úgy mennek munkába a megszokott 5:20-as buszjárattal és csomagolják a csaptelepeket vagy épp címkézik a külföldi édességeket egy üzembe sormunkán három műszakba váltva.

Marketingduma az egész

Hangzatos marketing duma az egész. Szemfényvesztés és ámítás. Persze, hogy a messziről jött ember bárkivel el tudja hitetni, hogy ő ebből gazdagodott meg. Mint ahogyan az is igaz, hogy mindig van köztük néhány akinek tényleg sikerül mások hátán felmásznia, csak ezt nem teszi már hozzá, hogy miként. De tény, hogy a nagy többség sosem fog vele tartós és nagyobb sikert elérni. Néhány kezdeti sikert pedig kiforgatnak, felnagyítanak és tovább biztatják a gyanútlan “áldozatot”, hogy “ezt neked folytatnod kell még csak most kezd beindulni”. “De nem kell megijedni az elején mindig vannak kisebb bukkanók, esetleg egy rövid lejtmenet, de azon túllépve mindig felfelé ível a karrier.”

Mondanom sem kell, ezeket végighallgatni sem lenne szabad, nem hogy beszállni egy ilyen üzletbe. Amúgy tényleg vannak olyanok, akik elsőre elhisznek bármit.

A meggyőzés művészete

Minden esetben azzal a dumával kezdik az “üzleti modell” felvezetését, hogy csak két embernek kell szólni. Két embert mindenki ismer, a kettő egyáltalán nem sok. Sőt meglehetősen kevés. Aztán még kérdéseket is tesznek fel helyetted, mint ha te tennéd fel őket, elhitetve, hogy ezt akarod kérdezni és sugallva, hogy mások ezt a kérdést szokták ilyenkor feltenni.

Nézzünk pár példát ezekre:

Akkor mégis miként lesz ebből hatalmas hálózat?

Hát úgy, hogy ők is szólnak két-két embernek és ez már hat csapattag, akik mind alád tartoznak. Tehát ha az alattad lévő két ember négy embere is szól kettő-kettőnek, akkor már lesz újabb nyolc fő a te saját csapatodban. Ezzel pedig már tizenkét embered lett. Innentől pedig már könnyedén el kezd megtérülni a befektetésed.

Mert ugye az elején egy átlagos havi keresettel lehetett beszállni, hogy a képzeletbeli mézes csupor közelébe engedjenek.

Majd jön a következő kérdés, amit szintén helyetted tesznek fel. Amit szintén meg is válaszolnak gyorsan.

Biztos elég a két ember? Szólhatok többnek is?

Persze lehet szólni több embernek is, minél több annál jobb. Úgy kell elképzelni az egészet, hogy amennyi ember van közvetlenül alattad, annyi lábon állsz. Ha te 10 embernek szólsz, akkor ők mind szólnak ha csak kettőnek akkor már 20 embered van kapásból. Mivel ez esetben a minimum szükségeshez képest ötször több ismerősödnek szóltál a befektetésed is annyival gyorsabban és nagyobb mértékben fog megtérülni.

Magyarán szólva húzzuk le a fél falut és akkor nagyon elégedettek lesznek velünk, a rendszerben fölöttünk állók. Csak a barátaink fognak utálni, amint rájönnek mibe rángattuk bele őket.

De ugyan kit érdekel ez már, úgy is meg gazdagodunk. Vagy mégsem?

Az én kérdésem

Csak egy kérdést szoktam ilyenkor feltenni, de választ, illetve értelmes választ még soha nem kaptam rá. Na vajon miért is nem?

Ha mindenki így “dolgozna”, akkor mégis ki termelné meg a javakat?

Erre válaszoljon, aki tud. Mert én nem tudok. Lehetne mondani, hogy a robotizáció terjedésével idővel teljesen kiváltják az emberi munkaerőt az egész iparban. Ez valóban így is lehet. De addig még nagyon hosszú időnek kell eltelnie és kétlem, hogy a mi életünkben megtörténne. Sokkal több realitása lenne a dolognak, erről a század vége felé beszélgetni. Még csak az emberi munkát kiegészítő és azt támogató, megkönnyítő és egyszerűbbé, hatékonyabbá tevő gépiesítésről beszélhetünk. De semmi esetre sem a teljes automatizmusról.

Tehát a kérdésre a válasz: Senki. Senki nem termelné meg a javakat. A jelenlegi gazdasági berendezkedéssel és a technológiai szintünkkel egy ilyen modell bevezetése egyenlőre nem megoldható. Aki mást állít az hazudik.

Képek: Unsplash

Ha tetszett, a bejegyzés, akkor oszd meg ismerőseiddel, barátaiddal. Véleményed, mondani valód van a témával kapcsolatban? Ne habozz, hagyj kommentet a bejegyzés alatt, vagy reagálj másokéra.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük