Időskori gondoskodás

Olvasási idő: 3 perc

Nagyon fontos, hogy kellőképpen megbecsüljük idősebb rokonainkat, szüleinket és nagyszüleinket. Nekik is jár a megfelelő gondoskodás. Kötelességünk tenni érte, hogy arra méltó és kielégítő körülmények között élhessék meg életük alkonyát. Azonban van, amikor ez nem olyan egyszerű. Gyakran távol, másik városban élünk tőlük. Ők pedig nem képesek ellátni napi szükségleteiket, így pedig más alternatív megoldások után vagyunk kénytelenek nézni.

Azonban ezt az idősekkel gyakran nehéz megértetni. Nem lemondani akarunk róluk, csak más formában biztosítani a nekik legmegfelelőbb gondoskodást.

Ennél a pontnál következik az, amikor idős rokonunk gyakran meg sem akarja hallgatni, hogy pontosan mit is szeretnénk mondani. Teljesen elzárkózik minden lehetőség elől. Nem érti, hogy nem azok költöznek egy idősek otthonába, akikre otthon már nincsen szükség és nem akarnak foglalkozni velük. Sokkal inkább azok, akikkel törődnek és a legjobb gondoskodást szeretnék nyújtani a számukra.

Ha már idő és távolság okán nem vagyunk képesek ellátni őket, akkor egy ilyen intézmény a tökéletes választás. Ezeken a helyeken szakképzet gondozók, ápolók állnak az idősek rendelkezésére, akik leveszik róluk a mindennapi háztartási terheket. Így már képessé válhatnak a teljes és gondtalan nyugdíjas évek megélésére.

Már nem az a legfőbb életcélja egy középkorú embernek vagy akár a fiatalabbaknak, hogy az idős szüleiket és nagyszüleiket főállásban gondozzák. Gyakran nem is egy településen élnek, ami tovább nehezíti az ellátásukat.

Nagyon sok idős elvárja azt, hogy a gyerekek gondozzák őket. Ebben természetesen nincsen semmi kivetni való. Hiszen néhány évtizeddel korábban ez éppen fordítva volt. Az pedig, hogy el kell látnunk az idősebbeket egy teljesen természetes dolog az életben. Azonban, amikor ez már a normális életvitel rovására megy, más a helyzet. Nem szabad hagyni, hogy rákényszerítsék a jóérzésű emberre azt, hogy pesztrálja őket naphosszat.

A nagyszülőknek el kéne tudni dönteni, hogy mit szeretnének, hogy a család miként emlékezzen rájuk. Úgy, hogy a vén bolond, akivel mindig csak a baj volt, mert már nem lehetett egy napra sem egyedül hagyni, mivel félő, hogy magára gyújtja a házat, amikor a konyhában ebédet próbál főzni. Vagy pedig úgy, hogy felismerte a megváltozott képességeit és önként kezdeményezte, hogy idősek otthonába költözzön, ahol szakszerűen ellátják és vigyáznak rá, olyanok akik arra tették fel az életüket és karrierjüket, hogy másokról gondoskodjanak. Hagyni kell élni a fiatalabbakat, nem pedig elvenni tőlük a fél napjaikat, mert plusz egy háztartást kényszerülnek vezetni. Gyakran pedig távol a lakóhelyüktől, így még ingázniuk is kell.

Fel kellene ismerniük az öregeknek, hogy a körülöttük lévő világ megváltozott. Nem lehet már úgy élni, mint ahogy azt ők tették annak idején szüleikkel, nagyszüleikkel. Senki nem akar már visszaköltözni vagy napi szinten visszajárni a faluba, hogy rendben tartson még egy háztartást. Gondozza az udvart, művelje a szőlőbirtokot, takarítsa a házat és főzzön, mosson rájuk nap, mint nap.

Félreértés ne essék, ez nem az idősek ellen irányul, sokkal inkább értük. Ugyanis, ha az egészségük már nem teszi lehetővé a számukra, hogy megfelelően ellássák magukat, akkor pedig tényleg otthonba kell költözni, ahol ezt a terhet leveszik róluk és a családról is.

Nagyon fontos megjegyezni, hogy ők is emberek, a szüleink és nagyszüleink. Dolgos kétkezi munkával végigdolgozták az egész életüket, ezért megérdemlik a gondoskodást. Csak könyörgöm, nem az utódok kárára kell nekik vígan megélni az aranyéveket. Igen is tessék alkalmazkodni! Van aki képes rá, de van aki nem tudja felfogni, hogy megöregedett és változtatni kell az eddigieken.

Kép: Unsplash

Ha tetszett, a bejegyzés, akkor oszd meg ismerőseiddel, barátaiddal. Véleményed, mondani valód van a témával kapcsolatban? Ne habozz, hagyj kommentet a bejegyzés alatt, vagy reagálj másokéra.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük