Olvasási idő: 5 perc

Acambaro egy mexikói kisváros, ahol 1944-ben nagyon furcsa és elgondolkodtató dolgokat találtak a földbe temetve. Több ezer különféle méretű szobrot, amik akár több ezer évet is a földbe temetve tölthettek. Ebben még mindig nincsen semmi különös, máshol is találtak évezredes leleteket. Ezek azonban dinoszauruszokat ábrázolnak, ráadásul emberekkel közösen.

A szobrok felfedezője Waldemar Julsrud német kereskedő, aki egy furcsa véletlennek köszönheti szenzációs felfedezését. Egy lovagló túrázás közben pillantott meg egy a földből kiálló darabot, majd ásatásokba kezdett. Rövidesen több ezer ősi szobrocska került a birtokába. Valamennyi rendkívül érdekesnek bizonyult. Ugyanis sok ábrázol embert és dinoszauruszt együtt, ami persze lehetetlennek kéne lennie, mivel a szobrok több ezer évesek. Ekkor pedig még az emberek nem tudhattak a több tíz millió évvel ezelőtt kipusztult prehisztorikus hüllők létezéséről.

Mivel azonban 1968-ban C14-es kormeghatározást végeztek a szobrokban talált szerves maradványokat illetően, így nem lehetnek modern kori hamisítványok. Az eredmény ugyanis azt támasztja alá, hogy 4500 és 6500 évvel ezelőttire tehető a szobrok keletkezése. Így teljesen kizárható, hogy egy átverésről volna szó. A kérdés már csak az, hogy kik készítették és miért?

Vagy mégis?

Ez felveti a kérdést vajon az ember nem az utóbbi év-százezredek alatt fejlődött ki és sokkal régebb óta vagyunk jelen a bolygón? Vagy a dinoszauruszok nem is pusztultultak ki 65 milló évvel ezelőtt, legalábbis nem mindegyikük?

De van még más lehetőség is, sőt nem is egy!

Mi vagyunk a második generáció és voltak őseink akik évmilliókkal előttünk jártak. Ők találkoztak dinoszauruszokkal, illetve felfedezték a nyomaikat a bolygón már évmilliókkal ezelőtt, akár csak mi manapság. A néhány évezreddel előttünk élt emberek pedig tőlük halottak a az ősi hüllőkről.

Vagy pedig több ezer évvel ezelőtt élt őseink saját maguk találkoztak velük évmilliókkal ezelőtt. Ez miként lehetséges teszi fel a kérdést most mindenki. Sokan vélik úgy, hogy világunk nem csak abból a három ismert dimenzióból áll, ami ma általánosan elfogadott. Ennél sokkal több rétege létezik a világnak. Az ember pedig némi gyakorlással és tapasztalattal képessé válhat ezek érzékelésére is. Van egy réteg, ahol minden megtalálható, ami valaha történt a földön. Minden esemény lenyomata megtalálható benne. Épp ahogy minden, ami valaha a bolygón élt és létezett élőlény lenyomata is. Tehát ebből kiolvasva tudomást szerezhettek a dinoszauruszok létezéséről is. Majd pedig amit láttak, egyszerűen megformázták szobrok formájában.

Gondolkodásom szerint egészen addig, amíg be nem bizonyosodik, hogy mi is a pontos igazság a szobrokat illetően, egészen addig nyitottnak kell lenni bármilyen eshetőségre.

Azonban ha mégis az történt, hogy az emberiség története nem ott és akkor kezdődik, ahogyan azt most elfogadja a fősodor, akkor akár találkozhattunk is velük. Pontosabban őseink, azok, akikből mi kifejlődtünk, a második generáció. Noha még így is erősen kételkedhetünk benne, hogy ez annyira korán megtörtént, hogy még itt voltak a dinoszauruszok a földön. De ha nem pusztultak ki mind egyszerre és néhány tucat fajuk még évmilliókkal túlélte a nagy kataklizmát, akkor máris sokkal közelebb kerül egymáshoz a két faj története.

Vagy csak szimplán az ősi idegenkétől tudtak a mexikói emberek az ősi hüllők létezéséről. Tény, hogy nem vagyunk egyedül, mint ahogy az is tény, hogy évezredekkel ezelőtt is meglátogattak minket az idegenek. Nyilván végeztek feltárásokat a bolygónkon tudományos céllal. Pusztán kíváncsiságból, hogy megismerjék a múltját és a rajta élő fajok evolúciós történetét is egyben. Ekkor tudomást szereztek a dinoszauruszokról is. Ezen újonnan szerzett ismereteik egy részét pedig megosztották a tudásra szomjazó őseinkkel, akik különös szobrok képében örökítették meg az új ízben szerzett antropológiai tudást.

Azonban ha túlélte volna néhány dinófaj a hivatalosan elfogadottnak mondott kipusztulásuk korát, akkor, hogy-hogy még nem találtunk egyetlen maradványt sem későbbről? Vagy csupán az egész őseink élénk és vad képzeletének az eredménye, amit művészi formában szobrokként nyilvánultak meg?

Hamisítványok is lehetnek, de ez esetbe az egyetlen feltehető kérdés, hogy a múlt század közepén mégis kinek érte volna meg ilyen mennyiségben szobrocskákat gyártania és mi célból? Akkoriban még nem létezett a mai értelemben vett tömegmédiumok egyike sem, főleg nem az internet. Így bizonyára nem az átveréssel keltett szenzáció és anyagi haszon volt a cél, mint ahogy ma lenne, ha hasonló hamisítványokat készítene valaki. Azt pedig erősen kétlem, hogy valaki egész vagyonokat és éveket áldozott volna egy ilyen átverés kidolgozására.

Bármi is legyen az igazság még eltarthat egy darabig mire minden apró részletre fény derül és a kirakós darabkái a helyükre kerülnek. Addig is pedig mindenki döntse el maga, hogy szerinte mi az igazság a szobrocskák körül. Egy dolog azonban biztosnak látszik, a történelmünk nem a tankönyvekben megírtak szerint zajlott.

Képek: wikipedia
Borítókép: Pixabay
Forrás: sfportal.hu

Ha tetszett, a bejegyzés, akkor oszd meg ismerőseiddel, barátaiddal. Véleményed, mondani valód van a témával kapcsolatban? Ne habozz, hagyj kommentet a bejegyzés alatt, vagy reagálj másokéra.