Mindenkinek kellene egy saját blog

Olvasási idő: 6 perc

Az internet ma nem is állhatna távolabb attól, amilyennek egykor ősatyái elképzelték. Az eredeti gondolat az volt, hogy egy olyan virtuális tér jön létre, ahol bárki szabadon a kormányok és bármilyen ellenőrző szervezet nélkül bontakoztathatja ki gondolatait. Az elmúlt években azonban rengeteget bonyolódott a helyzet.

Megjelentek a nagy tech cégek, amik aztán gigantikus méretűre nőttek. Mindannyian kitalálták és lefektették a saját rendszerüket, közben pedig szépen csiszolgatták a felhasználási feltételeket. A felhasználóiknak pedig saját feltételeiket és szabály-rendszereket szabtak, amiket az emberek kénytelenek betartani vagy kitiltják őket a felületről. De ezek nem egyetemleges szabályok, csak amolyan házon belüliek, amik szolgáltatástól függően ilyen, olyan mértékben változnak.

Cenzúráznak is ha kell

… és akkor is, ha nem! Önhatalmúlag döntik el, hogy mi az elfogadható és mi az, ami nem. Pedig erre a tevékenységre nem kaptak társadalmi felhatalmazást.

Bárkit és bármilyen tartalmát azonnal képesek törölni, ha nem felel meg az általuk elképzelt világnézetnek. Persze ha a játékszabályaik szerint játszol, akkor hátszelet kapsz a gondolatod terjesztéséhez. Azonban ez nem az én stílusom. De sajnos ezzel kevesen vannak még hasonlóképpen.

Addig nem fog érdemben változni a helyzet, amíg az embereknek nem a tartalom minősége a fontosabb, hanem az, hogy minél többen megnézzék és pozitívan értékeljék visszajelzéseikben. Ezzel pedig sokkal inkább mások ízlését kiszolgáló tartalom születik, mind sem saját gondolataink közvetítése mások felé.

Minden esetben a tartalom jóváhagyásának feltételeit az adott ország törvényei szerint kellene meghatároznia egy közösségi platformnak.

Saját platform, saját szabályok

Abban az esetben, amikor valaki egy saját tárhelyen üzemelteti a blogját és ezen keresztül közvetíti a mondandóját a világnak, akkor senkinek a szabályait nem kell betartani vagy figyelembe venni. Csupán elegendő a hatályos magyar és európai jogszabályok ismerete és betartása.

Tehát magyarán szólva:

Ha valamit nem tilt semmilyen törvény vagy rendelkezés, akkor azt szabad. Ellenben a giga platformok sok olyat tiltanak, amit a magyar jogkörnyezet megenged. Ez pedig nem helyénvaló! Ugyanis, ha a közösségi szolgáltatások korlátoznak és az szemben áll a magyar törvények által biztosított szólásszabadsággal, akkor ők járnak el törvénysértő módon.

Csak ugye őket nehéz ezzel megfogni, ugyanis többnyire külföldi cégekről beszélünk, akik a nemzetközi jog kiskapuit kihasználva gyakran kibúvókat találnak a helyi törvények alól.

Tehát ha van egy hely, ami a sajátunk, akkor így sokkal szabadabban lehet végezni kreatív tevékenységét bárkinek. Nem kell azon aggódni, hogy más is rendelkezhet a tartalmam felett. Törli, továbbadja, felhasználja saját céljaira. Itt mindig saját magunk hozzuk a szabályokat. Ha engedjük a szabad felhasználást akkor engedjük, ha tiltjuk, akkor tiltjuk. De mindig mi határozunk.

Nem kell arra ébrednünk, hogy a szolgáltatást biztosító vállalat reggelre kigyomlálta fele bejegyzésünket és többet soha nem kapjuk vissza.

Nincs még egy olyan szolgáltatás a világhálón, ami akkora mértékben adna szabadságot, mint a saját weboldal üzemeltetése. Semmit nem lehet olyan mértékben sem tartalmilag, sem design, tehát a megjelenés tekintetében személyre szabni.

Rengetegen írnak blogot, melyek közül nagyon sok kiváló van igen kiszolgáltatott helyzetben, mivel egy nagyobb platform részeként egy blogger szolgáltatás keretein belül írják őket. Ezzel pedig a felületet nyújtó cég politikája kénye kedvének teszik ki kreatív tartalmukat.

Mi volt az alapelképzelés?

Valami olyasmi, hogy az internet álljon milliónyi weboldalból, amik között a hiperlinkek segítségével lehet mozogni. Ezzel szemben mára az lett belőle, hogy van fél tucat nagy platform és minden ezeken vagy rajtuk keresztül történik. Eközben pedig van egy igen apró szövésű szűrőjük, ami mindent felfog, ami nem nekik megfelelő tartalom. Így tehát tönkre vágták azt az eredeti igen szép elképzelést, hogy legyen egy hely, ahol bárki szabadon közölhet gondolatokat a többiekkel.

Ez önálló domain névvel működő blogok esetén még mindig megfigyelhető. Sokan előszeretettel alkalmazzák a linképítés technikáját. Amikor is elhelyeznek az oldalukon más blogokra mutató linkeket és így a látogatók könnyedén átjárhatnak közöttük.

Akkor mégis, hogy tudott így félrecsúszni minden?

A válaszom erre a kérdésre a nemtörődömség. Egész egyszerűen nem foglalkoztak vele idejekorán, és ez lett belőle.

Az embereket nem érdekelte a miként és a hogyan, de legfőképpen a mit adunk fel érte kérdést nem tette fel senki. A kormányok is hibásak, mert hagyták a technológiai vállalatoknak, hogy különösebb ellenőrzés nélkül gyarapodjanak és senki nem számoltatta el őket. Sokáig senki nem fogta fel, hogy mi zajlik éppen. Néhány leleményes egyén pedig kihasználta a lehetőséget és az emberek azon vágyát is, hogy kapcsolatba lépjenek egymással. Ebből született a közösségi média és vált mára egy polipszerű szörnyé, ami mindenre rátekeredik és közben megfolytja a világot.

Akkor mit érdemes tenni?

Úgy, hogy én mindenkit csak arra tudok buzdítani, ha közölni, mondanivalója van, akkor fektessen időt és energiát egy ugyan eleinte kevésbé kényelmesnek tűnő, de hosszútávon megtérülő saját domain és tárhely beszerzésébe. Manapság már aprópénz, amit egy ilyen szolgáltatásért elkérnek. De legalább tudjuk, hogy a miénk és csakis a miénk a tartalom, amit rajta keresztül közlünk.

A nagy közösségi oldalakat és platformokat pedig csak egyfajta összekötőként érdemes használni. Linkek és kisebb megjegyzések megosztására, amik átirányítják az embereket a valódi internetre. Oda, ami még mindig az, aminek eredetileg készült. Arra a helyre, ami mára egy elcsökevényesedett mellékága lett a nagy virtuális térnek, amit néhány gigacég tart uralma alatt.

Már sokat egyszerűsödött

Kezdetben komoly programozói tudás szükségeltetett ahhoz, hogy valaki saját weboldalt készítsen. Azonban az elmúlt években sokat fejlődött az online közlés mikéntje. Számos olyan platform létezik, ami mintegy vázat ad a weboldalnak, ezek a honlapmotorok és tartalomkezelő rendszerek, amik használata semmilyen technológiai jártasságot nem igényel.

Csupán némi gyakorlás és érdeklődés kérdése és rövid időn belül rutinszerűen megy a használatuk. Néhány nap után már csak a tartalom elkészítésére kell koncentrálni.

Az írásomban, amikor az internetet említem, akkor a world wide web-re gondolok, mert tudom, hogy az internet nem azonos a weboldalak sokaságával. Az csupán annak egy részét képezi. Azonban az átlagfelhasználók számára is, mint ahogyan jómagam, a web jelenti magát az internetet.

Saját domain, az legyen az alap

Bármennyire is próbálom, nem tudom elengedni azt az érzést, miszerint ha valaki nem saját domain név alatt írja a blogját ellenérzésem van vele szemben. Nagyon nehezen tudom komolyan venni a munkáját. Mindig úgy érzem, nem fektet kellő időt és energiát a tartalomba, legyen bármilyen profin is megírva egy-egy bejegyzés.

Sokat nyom a latban ha saját keretek között ténykedik valaki. Hiszen ilyenkor biztosak lehetünk bennem, hogy senki nem befolyásolja ideológiáját, illetve ő sem próbál alkalmazkodni a kiadójához, hogy ne cenzúrázzák a tartalmát. Jóval nagyobb bizalommal tudok lenni egy saját tárhelyről futtatott oldallal szemben. Igyekszem ezen túllépni, részint már sikerült is, de akkor is folyton ott motoszkál bennem, hogy mégis kinek a rendszerét használja.

Ha valaki szeretné, hogy tényleg komolyan is vegyék, akkor önállónak kell lennie a megjelenést illetően is.

Az esetleges technológiai részletek apróbb félreértelmezése és nem pontos megnevezése miatt elnézést kérek, nem értek a számítástechnikához.

Kép: Pixabay

Ha tetszett, a bejegyzés, akkor oszd meg ismerőseiddel, barátaiddal. Véleményed, mondani valód van a témával kapcsolatban? Ne habozz, hagyj kommentet a bejegyzés alatt, vagy reagálj másokéra.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük