Időskori gondoskodás – A magyar valóság!

Olvasási idő: 3 perc

Az témát illetően az első bejegyzésben számos olyan állítás kapott helyet, amivel talán sokan nem értenek egyet. Nos, igazuk is van! Amit abban a bejegyzésben leírtam igaz, viszont csak az idősek egy csekély hányada számára elérhető.

Az első cikk idilli álomvilágából felébredve, most nézzük meg a kissé kegyetlenebb magyar valóságot.

Az idősek sokszor nem azért zárkóznak el a szociális intézménybe költözésnek még a gondolatától is, mert nem akarják elfogadni, hogy megöregedtek és segítségre szorulnak, hanem azért, mert ma Magyarországon nincsenek meg azok a körülmények a szociális ellátórendszerben, amit megérdemelnek szüleink és nagyszüleink.

Nagyon szép és jó lenne, ha az így lenne, de nem ez a magyar valóság!

A valódi életben ez a következőképpen néz ki…

Egy átlagos idősek otthonában dolgozó alulfizetett ápoló nem azt fogja az idős rokonainknak nyújtani, amit mi elvárunk. Sokszor sajnos a gondozott hozzátartozója nem is fogja tudni, hogy valójában milyen “ellátást” is kap szeretett rokona.

Egy öregek otthonában kettő, három vagy sokszor négy fős szobák vannak. Ezekben a tipikus kórházi ágyas szobákban éldegélnek az emberek, ahol se tv se külön hűtő nincs és mindez súlyos tízezrekbe kerül az ellátottnak. A sokszor túlterhelt és türelmetlen szociális dolgozó nem fog arra figyelni hogy Gyuszi bácsinak már megint pisilni kell, egyszerűen bepelenkázza (megalázva ezzel őt, elősegítve a leépülését) és máris egy gonddal kevesebb.

Ez így eléggé morbidan hangozhat elsőre, de nem egyszeri eset, előfordul nap, mint nap.

Egy saját házból bekerülni egy szobába, ahol idegenek vesznek körül és osztozni mindenen, csak az ágy ami saját, minden más közös. Ilyenkor ne csodálkozzunk ha az öregek azt hiszik lemondtunk róluk, hiába mondjuk hogy mi csak segíteni akarunk, nehéz benne meglátni a segítséget.

Semmi értelmes program vagy elfoglaltság nem áll a bentlakók rendelkezésére. A kellemetlen szagokról pedig ne is beszéljünk. A higiénia nem az ilyen helyek erőssége. Mindig valaki beteg, vagy csak a szokásos időskori, a korral járó betegségek, de folyton ez a beszédtéma. Nyomasztó az egész.

Természetesen amikor a hozzátartozó bemegy, hogy meglátogassa idős rokonát nem ezt fogja látni… Abban a fél órában kedvesen szólnak majd hozzá és velünk is szépen beszélnek majd. Ugye miért is lennének velünk bunkók, mi fizetjük a térítési díjakat, amiből az intézmény fenntartja magát.

Az eredeti cikkben leírt világ is létezik, viszont nem ez az általános. Egy nem állami fenntartású intézmény ahol jó élni, ahol az idős ember vidáman tölti el öregkorát, mert tényleg gondoskodnak róla és nem csak úgy csinálnak. Igen, ilyen is van néhány az országban, de sajnos csak a jóval tehetősebbek érhetik el. Amikor nem vadidegen emberekkel kell a fürdőszobán osztozni és nem kell a ruhát felcímkézni mosásnál, és a párok (mama és papa) együtt tudnak költözni, külön szobájuk van, fürdővel saját kis terasszal, tv-vel stb.

Ha egy kicsit élhetőbb lenne egy átlagos idős otthon, akkor talán nem vitával és hosszas győzködés után kerülnének emberek be az otthonba, hanem saját elhatározás után.

Kép: Unsplash

Ha tetszett, a bejegyzés, akkor oszd meg ismerőseiddel, barátaiddal. Véleményed, mondani valód van a témával kapcsolatban? Ne habozz, hagyj kommentet a bejegyzés alatt, vagy reagálj másokéra.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük