Mit jelent a szabadság a négy fal között?

Az ember nem születik szabadnak. Életünk első pillanatától fogva másokra vagyunk utalva, amit felcseperedvén folyamatosan levetkőzve hátrahagyunk. Vagy mégsem?! Az elmúlt hónapok nyomán mindannyiunkban átértékelődik és felértékelődik a szabadság fogalma.

Sok nyugati országban a legtöbb embernek fogalma sincs róla, milyen egy nem szabad országban megszületni, felnőni és megpróbálni boldogulni a sok viszontagság közepette. Erre most amikor csak néhány hetet kellene veszteg maradnia mindenkinek, hogy ilyen módon is védjék azokat, akik a legveszélyeztetettebbek, nem képesek megtenni.

Pedig az a világ egyik legegyszerűbb dolga. Még erőfeszítést sem igényel. Egyszerűen nem kell tenni semmit. Pontosabban pont, hogy azt kell tenni, de otthon a lakásban és a házban.

Az életünk megváltozott és többé már nem lesz teljesen ugyanolyan, mint volt. A szabadságunkat pedig csak úgy nyerhetjük vissza, ha először a történelem során összefogunk és mind ugyan azt akarjuk. A szabadság pedig csorbát szenvedett, hiszen nem lehet akkor és oda menni, amikor az ahhoz hozzászokott emberek tenni szeretnék.

Beszélhetünk-e még szabadságról?

Rabok lettünk a saját lakásunkban és foglyok a saját országunkban. Alapvető szabadságjogaink lettek korlátozva, hogy túljuthassunk a nehézségeken. A legtöbbünknek a szabadság egyenlő a tartózkodási hely korlátozások nélküli megválasztásával és azzal, hogy bármikor bármit megtehetünk, szabadon utazhatunk.

A szabadság ott van jelen, ahol az eszmeiségek szabad áramlása biztosított. Elsősorban ezt nem úgy kell értelmezni, hogy a mozgásunk akadálytalan és nincsenek megkötések, szabályrendszerek, amit követnünk kell. Ahol az önkifejezés és a saját világkép megélése lehetséges, anélkül, hogy ezzel hátrányba hoznánk másokat, ott az emberek szabadok.

A család, ami már szétesőben volt, ismét egy fedél alá húzódott.

Egész civilizációnk a szabadságra épül vagy annak csorbítására. Ezen két ellenpólus uralkodik a világ eszmeiségei felett. Időnként az egyik, időnként pedig a másik dominál. Ez igazából olyan, mint egy kötélhúzás, hol az egyik, hol pedig a másik oldal húz erősebben.

Azzal, hogy az otthonainkba kényszerültünk, egyértelműen az a forma lett úrrá a világon, amelyiket a leginkább próbáltuk visszaszorítani. Ez pedig nem más, mint a szigorú korlátozások, ellenőrzések és elszámoltatások. A hozadéka pedig a család ismételt előtérbe kerülése. Életünk nagy részében idegenek között éltünk, nem túl nagy hangsúlyt fektetve a családra.

Most viszont nem a kibúvok és kiskapuk keresésének ideje van. Nagyon fontos lenne, hogy a célegyenesre ráfordító kanyar előtt még egyszer összefogjunk, betartsuk azokat a szabályokat, amik pont azért lettek megalkotva, hogy kevesebb hosszútávú következménnyel és enyhébben jussunk túl ezen az időszakon. A szabadságunkat pedig mindvégig megőriztük, mert nem helyhez, hanem eszméhez kötött érték.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük