Nyugaton a felvilágosultság vakító fényében nem látják a valóságot

Olvasási idő: 3 perc

Szembenézni a nappal és nem látni semmi mást csak a vakító fényt és tájékozatlanul tapogatózni egy helyben toporogva. Ezzel lehetne leginkább jellemezni a nyugat-európai politikai elit világszemléletét.

Évek óta nem képesek kimozdulni saját komfortzónájukból és csak addig nyújtóznak, ameddig az a bizonyos képzeletbeli takarójuk elér. Ugyanis, semmilyen más gondolatot nem akarnak beengedni, ami nem egyeztethető össze ideológiai képzelgéseikkel. Ugyan ez igaz a magyar baloldalra is, akik nem az ország vagy az európai emberek, hanem a nyugati politikai elit érdekeit tartják szem előtt.

Kezdeteben az emberi felvilágosodás hajnalán még a fény voltak az éjszakában, akik lámpásként mutatták az utat és kivezették az embereket a sötétségből, hogy a fénybe érve ők is láthassanak. Azonban mára nem maradt más ebből a nagyszerű eszméből, mint hogy a felvilágosultság túláradó fényétől elvakulva magatehetetlenül vergődnek, mint a folyóból kivetett hal. Tátognak, el akarják mondani megtévedt monológjukat, de már nem egy nyelvet beszélnek az emberekkel.

Amit tesznek nem párbeszéd többé, mert csak azt hallják meg amit hallani akarnak és elfogadnak. Folyton a kisebbségekről és az elnyomásban élőkről papolnak nekünk, holott, ők próbálnak eltiporni mindent és mindenkit, aki nem áll be mögéjük. Ha valaki más életet képzel el, mint amit ők meghatároznak, az már elfogadhatatlan a számukra.

Pont, hogy ők a kirekesztőek, hiszen évek óta próbálnak kiközösíteni minket magyarokat az európai döntéshozásból, mivel más állásponton vagyunk mint ők. Mi ez ha nem kétszínűség és álszentség? Bort iszik és vizet prédikál!

Így hát a megrészegült bódulatukban, meggyőződésük, hogy amit hisznek, az az egyedüli igazság, ha pedig valaki ettől eltérőt állít, az hazudik, megtéveszt és félrevezet.

Nem képesek elfogadni, hogy az illegális bevándorlás a nagyszerű európai kultúra végét jelenti. Ilyen számban érkező és integrálódni egyáltalán nem akaró más, idegen kultúrájú embertömegek beillesztése a társadalmunkba lehetetlen feladat. Kontinens szerte, ahol csak jelen vannak, emelkedik a bűnözés, romlik a közbiztonság, erőszakos bűncselekmények történnek nap, mint nap. Az emberek félnek kimenni az utcára, sőt egy kávézó teraszára is csak úgy lehet kiülni egy szombat délutánon beszélgetni, hogy közben az elhaladó emberek tömegét és a közlekedő járműveket kell figyelni, mert bármikor történhet egy tragédia.

De mindezt nem látják a ragyogó fényben ami a felvilágosultságukban körberagyogja őket.

Ma nőként élni Nyugat-Európában elég félelmetes érzés. Amikor attól kell tartani, hogy bármikor támadás érhet, a migránsoktól. Zaklatják megverik és erőszakoskodnak velük. De férfiként sem jobb a helyzet, hiszen nekik meg aggódniuk kell, feleségeik, lányaik és édesanyjuk épsége miatt. Hiszen nem lehet tudni, mikor, hol és ki lesz a következő áldozat.

Ez egy társadalom, egy generáció szándékos tönkretétele. A félelem, ami már a hétköznapok részévé vált és már olyan természetesé vélik, hogy észre sem veszik. De ott van mindenütt. Az óvodákban, az iskolákban, a munkahelyeken és az utcákon legfőképpen. Az emberek próbálnak együtt élni vele és e köré építik fel hétköznapjaikat. De ez olyan teher, ami hosszútávon teljesen eltorzít és megnyomorít egy nemzedéket.

Az a fény, ami egykor az irányt mutatta Európa számára, most nem egyéb, csak szemkápráztató képmutatás, ami tejesen szembemegy az alap emberi értékekkel és a józan ész gondolkodásával.

Kép: Pixabay

Ha tetszett, a bejegyzés, akkor oszd meg ismerőseiddel, barátaiddal. Véleményed, mondani valód van a témával kapcsolatban? Ne habozz, hagyj kommentet a bejegyzés alatt, vagy reagálj másokéra.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük